A plasztikkártya története

A plasztikkártyát nagy, neves cégek kezdték használni a XX. század közepén. Az azóta eltelt több mint fél évszázadban a plasztikkártya egyre népszerűbbé vált, s főleg az utólsó évtizedben, a technológia rohamos fejlődésének köszönhetően ugrásszerűen megnövekedett iránta az igény, s így egyre inkább az exkluzivitás egyik jelképe lett a plasztikkártya.

A plasztikkártya jellemzői

A plasztikkártya egy műanyagból (PVC, PC, PET, PET-G, ABS) készült, általában bankkártya méretű (85,6 x 54 mm) és formájú különbözõ, 0.254, 0.30, 0.46, 0.50 vagy 0.76 mm vastagságú, 3 milliméteres rádiuszú sarokkerekítésű kártya.

A plasztikkártya felhasználása

Mivel a plasztikkártya több módon is megszemélyesíthető (fénykép, sorszám, vonalkód, változó adat, dombornyomás, hologramm, mágnescsík, chip vagy proxy...), felhasználási területe igen széleskörű. Mai világunkban nap mint nap találkozhatunk vele, ezek a kis műanyaglapocskák mindennapjaink részévé váltak. Használjuk a mélygarázsban ki- és behajtáskor, a munkahelyen a fényképes azonosítóként, a vásárlásnál fizetéskor, stb.... Számos módon kihasználhatjuk előnyeit: tagsági kártya, törzsvásárlói kártya, VIP kártya, belépőkártya, kedvezménykártya, hűségpont-gyűjtő kártya, ajándékkártya...

A plasztikkártya fajtái

A plasztikkártyák többféle alapszínben léteznek, akár arany, ezüst és átlátsszó kivitelben is. Lehet sima, mágnescsíkos, chip (kontaktusos és kontaktus nélküli) vagy proxy kártya.

A legegyszerűbb kártyák esetében a kártyatulajdonost csak a kártyán megjelenített grafika, név, sorszám esetleg vonalkód alapján lehet azonosítani az elfogadóhelyeken.

Mágnescsíkos kártya esetén a kártya hátoldalán lévő mágnescsík tárol egy az ügyfél azonosítására alkalmas karaktersort. Ennek a kártyatípusnak a kezeléséhez az elfogadóhelyen kártyaleolvasó terminál szükséges, ennek segítségével kerülnek az adatok leolvasásra és továbbítására a nyilvántartó egységhez.

A chipkártya esetében a törzsvásárló és a tranzakciók adatai a központi adatbázissal egyidőben, magán a kártyán lévő chipen is tárolhatók. Ennek a típusnak a kezeléséhez számítógéphez illesztett chipkártyolvasó eszköz szükséges. Ez a rendszer a legbiztonságosabb és a legrugalmasabb is. Ezen kártya élettartama és megbízhatósága többszöröse a mágnescsíkosénak.

A rádiós (proximity) kártyák a bérletkezelő rendszerek egyik általános azonosító eszköze. Ez a kártya egy mikrochipet tartalmaz és az adatok kiolvasásához nem szükséges fizikai kontaktus a kártyaolvasóval. Elég ha az olvasótól 10-80 cm távolságra elhúzzuk a kártyát. Ezek az azonosítókártyák nem tartalmaznak a tulajdonosról adatokat, csak egy kódszámot, ami alapján a nyilvántartó program azonosítja a kártyához tartozó személyt az adatbázisában.